Apunak volt néhány olyan mondása (köztük sok tautológia), ami nem mondott igazából semmit, de valahogy megnyugtatta az embert. Az egyik ilyen az: "Úgy még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy." Vagy egy nagyon hasonló volt ez: "Mindig olyan jön, amilyen még nem volt." Az ember, amikor szembesül vele, hogy az élete nehéz és kiszámíthatatlan, óhatatlanul azt gondolja, hogy ez csak vele van így. Pusztán az a tény, hogy ezek a mondások léteznek, nekem azt sugallják, hogy nem, hanem másoknak is pontosan ilyen kusza és beláthatatlan az élete. Ezek a mondások meg csak pont annyira értelmetlenek, mint amennyire értelmetlen(nek tűnik) néha az élet.

Volt egy harmadik mondása: "Pénzed úgy lesz, hogy így vagy úgy elveszed valakitől." Szerintem ez a mondás rettenetesen igaz, de eddig az összes ember, aki hallotta tőlem, tagadó fejcsóválással reagált. Úgy érzem, ők félreértelmezik a mondást. (Vagy én.) Persze, az "elvette a pénzemet" kifejezést leggyakrabban a rablással köti össze az agyunk, de nem ez az egyetlen módja. Ha pl. van egy állásunk, és dolgozunk, a fizetésünket akkor is elvesszük, átvesszük valakitől, csak a munkánkat adjuk cserébe. Ha eladunk valamit, akkor pedig a kereskedelmi tárgyat. Mi átlagemberek nem állíthatunk elő pénzt, nem gyárthatunk bankjegyeket, az a kormány kiváltsága; mi csak más embereken keresztül juthatunk hozzá.

Ha jól emlékszem, ez a mondás valami olyan téma kapcsán merült fel, hogy miért árulnak az emberek bóvlikat, kacatokat, és miért állítják be úgy a tévés reklámban, mintha az lenne az évszázad találmánya, mikor ez helytelen. "Pénzed úgy lesz, hogy így vagy úgy elveszed valakitől" – válaszolta apu, és ez segített megérteni a csalók viselkedését. Úgy gondolom, azt már apu is tudta, ha megértünk valakit, az nem jelenti, hogy egyet is értünk vele; csupán segít nekünk eligazodni, és a helyes döntést meghozni.