Amit nagyon szeretek a YouTube-ban és egyéb videómegosztó portálokban, hogy egy csomó olyan emberről nézhetek videót vagy interjút, akiket egyébként nem láthatok. Ha mondjuk Leslie Nielsenről van szó, elég megnéznem egy Csupasz pisztoly filmet. Igaz, ott nem saját magát adja, de látom az arcát, hallom a hangját, szinte ismerem.
Ha elolvasom Douglas Adams könyvét, az is egyfajta virtuális párbeszéd, nem fogom tőle ismerni a fizikai valóját; ha viszont beírom YouTube-on a keresőbe, hogy "interview with Douglas Adams", akkor fog kiadni találatot:
Hallottam Sylvia Plath-ot verset olvasni, Dr. Martin Luther King Jr-t elmondani a híres "Van egy álmom" beszédét, hallottam interjút Terry Prachett-tel, Etgar Kerettel, magyar vonalon Pilinszky Jánossal, és ez még csak a kezdet.
Neil Gaimantól keveset olvastam, de van egy-két novellája, amiből nagyon kiéreztem a hozzám illő, keserédes sötét hangulatot. Amit ad írói tanácsokként, az még érdekesebb:
