Teljesen más szemmel nézem már a világot, mint 1-2 évvel ezelőtt. Nem feltétlenül jó értelemben. Mindig igyekeztem megfejteni, egy-egy vita, egy-egy veszekedés mögött mi áll valójában. Mindig igyekeztem felmérni, mennyi az, amit ezek ellen tehetek, és mennyi az, aminél teljesen rajtam kívül álló emberekre/erőkre vagyok utalva. Visszasírom egy kicsit azokat az időket, amikor "vakon" mentem bele egy-egy beszélgetésbe. Ha statisztikát nézünk, az is lehet, hogy nagyobb siker-arány jönne ki, mint most, amikor egymás után több ízben döntök rosszul. Van, akivel már nem merek szóba sem állni.

Bár le lehetne cserélni a  beszélgetést más kommunikációs formára, pl. hogy csak verseket írnék arról, amit gondolok. Annyira kellemes, mert a beszélő nem kényszerből beszél, hanem kedvből, a befogadó fél meg dönthet úgy is, hogy átugorja, nem foglalkozik vele egyáltalán. Nem terheli. Csak így egy kiló kenyeret nem tudnék venni a boltban.