Négyéves

Egy négyéves gyerek
állt előttem a járdán,
azt suttogta, hogy megöl.

Nem tőle féltem,
hanem hogy valaki idősebb
még esetleg lesben áll.

Nyugtatgattak a barátaim,
hogy csak magában ismételgette,
amit meghallott a szüleitől.

Utána még sokáig zavart,
hogy otthon ilyet hall
egy négyéves gyerek.

Nem állt össze

Én vagyok az, még mindig,
anyám, testvérem megismernek.
Gyakran mondják, megváltoztam,
pedig sosem voltam olyan,
amilyenre emlékeznek ők.

Egy régi kinyomtatott fotóról
kivágtam egy csíkot a szemeimmel,
és felragasztottam a tükörre.
Végre nekem is ismerős volt,
aki onnan visszanézett rám.

Időnként messzebb kellett volna állnom,
hogy lássam, ki is vagyok éppen.
Nézegettem a foltot, a szemölcsöket,
borotválkozáskor a szakállam,
de a részletekből nem állt össze a kép.